Várostörténet

Siófokon és környékén már a kőkorszakban is laktak emberek. Több őskőkori, csiszolt kőkori és újkori leleteket fedeztek itt fel. Az itt talált balta, kapa és egyéb használati tárgyak tanúskodnak az itt élők foglalkozásáról. Siófok-Kilitiből rézkori és bronzkori fegyverek, ékszerek kerültek elő, Széplakon pedig több mint száz urnasírt tártak fel.
A vaskor idejében kelták telepedtek le a vidéken. Ekkor terjedt el a vas használata. A kelta időkből településmaradvány és ezüstpénzek maradtak fenn. Később rómaiak érkeztek ide, s ezzel megkezdődtek a nagy útépítések. Itt haladt keresztül a Sophiane (Pécs)-Tricciana (Sárvár)-Győr (Arrabona) útvonal. A rómaiak 292-ben a Balaton ingoványos részeit lecsapolták és zsilipet építettek ide.

A honfoglalás után magyarok telepedtek itt le. Ekkor ezen a tájon még több kis falu létezett, s ezek egyike volt Fuk. A falut már 1055-ben a tihanyi apátság alapítólevelében is megemlítették. Fuk falu nevét 1137-ben is megemlítették az adózó helységek nevei között. A tatárjárás feldúlta a falu életét, de Fuk hamar újra benépesült. Ekkor épült meg a falu temploma, melyet Péter és Pál tiszteletére avattak. A falu a XVI. századig esperes kerületi székhely volt.

A béke időszaka nem tartott soká. A törökök ezt a területet is meghódították. 1552-ben a török csapatok elfoglalták Veszprémet és Fokot is. Fokon hadikikötőt és erődöt létesítettek. Az emberek nagy része ekkor elmenekült. A török iga alól csak 1688-ban szabadult fel a falu. Fok ekkor a veszprémi káptalan tulajdonába került, aki telepesekkel népesítette be a területet. A káptalan 1693-ben fatemplomot építtetett a falu lakói számára.

A Rákóczi-szabadságharc idején fontos szerephez jutott Fok. Itt húzódott Vak Bottyán híres Sió-vonala. Az egykori török erődítmény helyére újat építettek. II. Rákóczi Ferenc fejedelem 1703-ban pecsétet ajándékozott Fok falunak. Ez a pecsét szolgált alapjául Fok falu címerének későbbi kialakításának. A barokk stílusú plébániatemplomot 1736-ban emelték Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatása tiszteletére. A települést 1790 óta hívják Siófoknak.

A település a XIX. században rohamos fejlődésnek indult. 1810 és 1825 között megtörtént a Balaton vizének rendezése. A Balaton Anyavízszabályozás Társulat 1842-ben alakult meg. A Társaság lebontotta a kiliti malmot és a gátat. A vízszint lecsökkenésével több ezer hold területet nyertek. Az 1846-ban megalakult Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaság nagy szerepet játszott Siófok életében.

Az 1850-es években az eddig Somogy megyei települést Veszprém megyéhez csatolták. Nagy változást hozott a település életében a vasút megjelenése, mely 1858-1861-ig épült ki. A vasút megjelenése következtében szabályozni kellett a vízállást, ugyanis a víz megrongálta a vasúti töltéseket. Ennek eredményeként 1863-ban épült meg a Sió-Zsilip. Ugyanebben az évben készült el a vasútállomás és ezt az évet tekintjük Siófok nyaralóhellyé válása kezdetének. Az első korszerű mólókkal védett kikötő 1864-ben épült meg. A következő évben Siófok országos vásár tartására kapott jogot, s ezzel mezővárosi rangra emelkedett.

Az 1860-as évektől Siófokot egyre gyakrabban említették fürdőhelyként. 1878-ban épült fel a "Magyar Tenger" nevű fürdőház, melyben már 80 fürdőkabin kapott helyet. A veszprémi káptalan 1885-ben parcellázni kezdte a telkeket, s ezzel megindult az üdülőtelep kiépülése. 1888-ban újjászervezték a Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaságot, s ezzel újra megindult a balatoni hajózás. 1891-ben kezdtek el nagyobb szállodák épülni Siófokon.

A Siófoki panoráma miatt sok festőművész vásárolt itt nyaralót. A siófoki kulturális és színházi élet 1875-ben indult meg.

Az 1900-as évektől Siófok nagyon kedvelt nyaralóhellyé vált. A vendégek szórakoztatására lóversenypálya épült. Itt voltak a Balaton-átúszás célpontjai és minden évben rendeztek úszó- és teniszversenyeket a településen.

A világháborúk súlyos károkat okoztak a településen, de Siófok 1948. után már talpra állt. 1950-ben Siófokot visszacsatolták Somogy megyéhez, s ezzel a település járási székhely lett. A Siófoki Művelődési Központ és Könyvtár 1976-ra épült fel. Ekkor Siófoknak már volt sajtója, tévéje és minden közintézménnyel rendelkezett. A település hamar a térség kulturális, oktatási, közigazgatási és egészségügyi központjává vált.

Siófok a Balaton és az ország nyári fővárosa, a legkedveltebb üdülőhely családosoknak és fiataloknak egyaránt. Kellemes sétákat tehetünk a parton, a Rózsakertben, a mólón. Nyüzsgő éjszakai élet jellemzi a várost, bárok, éttermek, disco-k tömkelege várja esténként a szórakozni vágyókat.
Balatonszéplak Siófok nyugati elővárosa (kertvárosa), jó közlekedési lehetőségekkel a centrum felé (kb. 2 km). Kellemes éttermek, sörözők, disco-k, divat- és ajándéküzletek, teniszpályák, kerékpár-, surf-, és csónakkölcsönzők állnak a pihenni és szórakozni vágyó vendégek rendelkezésére.
A Balaton fővárosának komoly vendéglátói tapasztalatai vannak, hiszen már 1892-tol - a mai értelemben is - modern szállodák és éttermek épültek itt. Ezek a hagyományok jó alapot adtak a település néhány év alatt végbement gyors, lenyűgöző változásaihoz.
Mára Siófok európai szintű fürdőváros lett, ennek egyik ékes bizonyítéka, hogy az Európai Virágosítási Versenyben 1997-ben aranyérmet nyert, Oxfordot is megelőzve. Magyarországi viszonylatban nézve a város Budapest után a második legnagyobb idegenforgalmi munkaadó.
A nyári szezonban a tó természetes adottságán túl - itt lassan mélyül, s kellemes homokos, gyógyhatású talaja ideális a gyerekekkel, családdal érkezőknek - számos más elfoglaltságot is talál a vendég. Az Aranyparton felépített Galérius termál- és élményfürdőben télen is várják a gyógyulni, pihenni vágyókat. Így a nemzetközileg is elismert üdülőhely egész évben keresett hely a turisták körében.

Siófok szeretettel várja a vendégeket. Érdemes idelátogatni.